Hirtelen látványosan romlik egy diákunk eredménye?

Sziasztok!

Ismét régen írtam, utoljára a Star Wars 40-ik évfordulóján. Itt van ismét egy hosszú hétvége, Pünkösd van. Itt az idő, hogy a hétfőt kihasználjuk egy kis pihenésre. Mostanság megérkezett a nyár is, hiszen napközben egyre kevesebbszer csúszik a hőmérő higanyszála 30 fok alá. Ennek én annyira nem örülök. Sosem szerettem a nagy meleget, én inkább télen érzem jól magam.

Mint a címből is kiderül mára ismét egy olyan témát vesézek ki, ami minden tanárt érinthet. Minél több időt töltök el köznevelésben annyival több mindenbe látok bele jobban, olyan dolgokba, amiket az egyetemeken nem tanítanak. Sokak számára nem titok, de ezennel itt is nyilvánosságra hozom, hogy 7 aktívan eltöltött félév után elhagyom a Károlit és átigazolok az ELTE-re. Emiatt tegnap el kellett mennem egy újabb pályaalkalmassági vizsgálatra, ahol azt vizsgálta egy 3 tagú bizottság, hogy alkalmas vagyok-e a pedagógus pályára. Egy 15 perces kötetlen beszélgetés után egybehangzóan úgy döntöttek, hogy alkalmas vagyok.

A tegnapi pályaalkalmassági vizsgálatnak a második része arról szólt, hogy ki kellett választani egy szituációt és azt kellett elemezni, majd elmondani, hogy milyen módon oldanám meg a fennálló problémát.

Sad Student with the BookÉn azt a témát választottam, hogy: “Petinek látványosan romlanak a jegyei, az elmúlt időszakban nem csinál házi feladatot, mert otthon nem segítenek neki, de rendszeresen megverik, ha rossz jegyet visz haza. Hogyan lehet a helyzetet javítani és kell-e kivételezni a diákkal emiatt?”

Ezek után elmondtam, hogy milyen utat járnék be a helyzet javítása érdekében, amire a bizottság azt a jelzőt használta, hogy professzionális eljárás. Ezzel teljesen feldobták a napomat.

De akkor nézzük meg azt, hogy én mit is gondolok erről az egészről. Ha megnézzük a szituációt, akkor ugye a végén van egy ilyen kérdés, hogy lehet-e kivételezni és jobb jegyet adni annak ellenére, hogy nem teljesített úgy a diák, mint a többiek. A kivételezés a legrosszabb megoldás, hiszen akkor a többi diák fel fog lázadni, hogy nekik többet kell teljesíteni egy adott eredményért.

A tanároknak a tanításon és a nevelésen kívül az is feladata lenne, hogy megismerje a diákjait. Én is próbálok így tenni, sokszor beszélgetünk kötetlenül is és természetesen, ha bármi gondjuk van, akkor odajöhetnek hozzám és meghallgatom őket. Szóval ebben a helyzetben is tanóra után szünetben meg lehet kérdezni a gyereket, hogy miért van ez a dolog. Ezen kívül érdemes ilyen esetben a szülőket is megkeresni és családlátogatást is be kell iktatni. Abban az esetben, ha a család nem partner a helyzet javítása érdekében, akkor muszáj szólni a családsegítő szolgálatnak vagy az iskolai pszichológusnak.

A tanároknak, osztályfőnököknek nem csak az a feladata, hogy megtanítsa a diákokat a helyes verselemzésre, a kétismeretlenes egyenletek megoldására, vagy a rendhagyó múltidejű igék kívülről sorolására, hanem azon kívül egy nagyobb feladatot is be kell tölteniük, ami sokkal nagyobb felelősséggel jár, ez pedig az, hogy megismerjék a diákjaikat.

Egy tanár nem csak az iskolában tanár, a gyerek vagy a szülő nem csak abban a napi 8 órában fordulhat segítségért a tanárhoz, amíg a tanítási idő tart. Ez egy életforma, egy hivatás. Talán az egyik legfontosabb és legszebb hivatás, ami létezik. Szeretek tanítani és remélem, hogy még nagyon sokáig hagyják is, hogy taníthassak. Ezzel a gondolattal zárnám most ezt az írásomat.

Jó hosszú hétvégét mindenkinek! 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s