Közeledik ismét a bizonyítványláz

Sziasztok!

Itt a nyár, tombol a hőség, én meg próbálok túlélni, immáron a légkondis lakásban. 😀 Elérkezett a június, ilyenkor az iskolákban nagyban megy a véghajrá. Dolgozatok, feleltetések és sok-sok tanulás a jó jegyek érdekében. Ezért is írok most, mert elérkeztünk újra a bizonyítványláz időszakához.

Tavalyelőtt ilyenkor már írtam egy cikket ezzel kapcsolatban. Akkor Répási Adrienn facebook írása volt az amin felbuzdulva véleményt írtam.

IMG_8862

Nézzük mit is takar a bizonyítványláz:

Ez a furcsa jelenség leginkább évzáró ünnepélyeken szokott előfordulni, vagy a családi, baráti körökben, amikor a gyerekek iskolai teljesítményére terelődik a szó. Ilyenkor a szülők elkezdenek egymásra licitálni, hogy melyikük gyerekének lett több ötöse és, hogy a másik milyen hülye, mert csak négyes lett valamiből. Persze a szokásos hencegés sem maradhat el a fodrásznál, kozmetikusnál, körmösnél vagy éppen a közértben, hogy a Pistike mennyivel ügyesebb, okosabb és szebb a Jancsikánál, csak azért mert Pistike kitűnő bizonyítvánnyal zárta az évet, Jancsika pedig nem. Na meg ilyenkor jön, hogy a gyereket a jó bizonyítványért teletömjük pénzzel, vagy jó drága ajándékokkal csak azért, mert jól tanult. A gyengébb képességű gyerekek szülei meg ilyenkor csak csendben szégyenkeznek.

Szükség van erre? Csak az a gyerek a jó gyerek, aki ötösöket hoz? Minden esetben csak azt kell elismerni és arra kell büszkének lenni, aki kitűnő?

Én úgy gondolom, hogy vannak gyengébb és erősebb képességű gyerekek. Akik nehezebben tanulnak nekik mindig is nehezebb lesz jobb jegyet szerezni, viszont a legtöbb esetben ezeknél a gyerekeknél az is rengeteg munkával és erőfeszítéssel jár, hogy hármas vagy négyes osztályzatot szerezzenek. Soha egy szülő se szégyellje azt, hogy a gyereke gyengébb eredménnyel végez, mint a másiké. Nem csak a kitűnő az aki ér is valamit. mindenkinek megvannak a gyengéi és az erősségei is. Én sem voltam sosem kitűnő, a reál tárgyakhoz mindig is hülye voltam, de a szüleim sosem éreztették velem, hogy én kevesebbet érnék amiatt, mert matekból csak kettes voltam. Egy gyereknek a legdemotiválóbb dolog az, ha a szülők jönnek azzal, hogy bezzeg ez meg az megtudta tanulni, de te nem. Ennek így semmi értelme. Egy gyerek sem lesz kevesebb azért, mert nem kitűnő a bizonyítványa. Én mai napig emlékszem arra, hogy a volt tanító nénim, Erika néni minden évzárón mindenkinek adott külön oklevelet. Mindenkit megdicsért valamiért. Nem csak a jó tanulók kaptak oklevelet. Valaki a közösségi munkáért kapott, valaki azért, mert szépen locsolta a virágokat, vagy tisztán tartotta a táblát, stb. Mindig szívesen mentünk vissza a következő tanévben.

A másik dolog meg az amivel nehezen tudok egyet érteni az az ajándék. Oké, kapjon valamit a gyerek, mert azért mégiscsak hosszú volt az a tanév. De miért kell a legmodernebb és legdrágább dolgokat megvenni? Én mindig egy könyvet kaptam, vagy elmentünk fagyizni, sütizni. Másképp is lehet jutalmazni egy gyereket az eredménye miatt, nem kell méreg drága ajándékokkal elkényeztetni.

Valahol mélyen mindenki tudja, mennyire nincs köze a bizonyítványnak se teljesítményhez, se befektetett munkához, se fejlődéshez, se készségekhez.

Száz szónak is egy a vége! Ne csak a kitűnő gyerek legyen megdicsérve, hanem legyen mindenki. Szülőknek, diákoknak és tanároknak is egyaránt üzenem, hogy tanulmányi eredmény miatt sosem szabad szégyenkezni.

További szép napot kívánok!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s