Azok a bizonyos mai gyerekek

Gondoltam itt a nagy hőségben írok még egy cikket nektek. Sokszor előfordul, hogy több helyen, iskolában, vasúton vagy utcákon látok gyerekeket, hogy milyen neveletlenül viselkednek és sokszor elképedek, hogy a szülők mennyire nem tesznek semmit.

o-ANGRY-SON-facebookItt szeretnék megemlíteni két olyan történetet, aminek a részese voltam. Az első az kb. 2 éve történt, de lehet van az már 3 is. A vonaton utaztam és a szokásos volt a szituáció: ülök a laptopommal az ölemben és dolgozni próbáltam, ha jól rémlik pont lapzárta volt. Bicskén szállt fel egy anyuka a 8-9 éves gyerekével együtt és leültek hozzám, mert csak nálam volt szabad kettes hely. A gyerek nagyon eleven volt, izgett-mozgott oda vissza, amikor ült, akkor sem tudott nyugton maradni. Majd eljött a pillanat, amikor engem pécézett ki, illetve a laptopomat, amit elkezdett rugdosni. Először próbáltam úgy ülni, hogy ne érje el, de mindig elérte. Akkor volt új a laptopom és mindig is vigyáztam az ilyen cuccaimra. Amikor nagyon nem tudtam, már hogyan fordulni, megkértem szépen az anyukát, hogy szóljon a kisfiúnak, mert rugdossa a laptopot és új és nem szeretném ha baja legyen. Anyukából erre a kérésemre kibújt az anyatigris. Hős amazonként a kisfia védelmére kelt. Kikérte magának, hogy milyen jogon akarom én megmondani a gyerekének, hogy mit csinálhat és mit nem. Továbbá elmagyarázta nekem, hogy ő nem korlátozza a gyerekét és mindent megenged neki, hogy boldog gyerekkora legyen és nem tűri el, hogy ebbe bárki is beleszóljon. Ezen kívül megkaptam, hogy csak azután nyissam ki a számat, ha én is rendelkezem már szülői tapasztalatokkal, na meg az én kurva anyámat azért mert a laptopomat merem használni a vonaton, ezzel akadályozva az utastársaim kényelmes utazását.

A második eset tavaly decemberben történt, amikor egy kisgyermekes anyuka szállt fel Biatorbágyon és leültek egy 70-es éveiben járó hölgy mellé. Az idős hölgy nagyon kedvesen fogadta őket és csak annyit jegyzett meg, hogy ilyen nagy gyerek miért cumizik. A fiatal anyuka pedig elég alpári módon annyival reagálta le, hogy ne tegyen megjegyzést a gyerekére és ne irigykedjen, hogy a gyerek cumizhat, ő meg már nem.

Amúgy egyre inkább azt veszem észre, hogy a szülők évről évre nem akarják nevelni a gyerekeiket és kezdenek a szilárd talajtól elrugaszkodni. Túlságosan is elfogultak a saját gyerekeikkel és nem veszik észre, ha azok valami hibát követnek el. Nincs következetesség, így a gyerekekkel szemben a retorzió is elmarad, akik pedig ezzel a helyzettel egyre jobban kezdenek visszaélni. Emlékszem, hogyha én csináltam volna olyat, hogy valaki más laptopját rugdosom, akkor anyukám úgy vágott volna szájon, mint, amilyen gyorsan elsüvít a railjet vonat.

Valljuk ezt a nem verjük a gyerekeket elvet, de egy-egy jól irányzott makarenkói pofon igenis hatásos tud lenni. A gyerekek nem hülyék, ha látják, hogy a szülő puha kezű, akkor annál jobban vissza fognak élni ezzel és egyre nagyobb stikliket elkövetni.

Az iskolákban is panaszkodnak, hogy milyenek a gyerekek. Nem tanulnak, szétszórtak, szemtelenek és fegyelmezetlenek. A szülők természetesen a tanártól és az iskolától várják el, hogy nevelje meg a rendetlen diákokat, de úgy gondolom az iskola első számú feladata oktatni és példát mutatni, a nevelés az már a szülő feladata.

Ha tetszik, ha nem én azon az elven vagyok, hogy a gyerekeket nem szabad elmajmolni és igenis észre kell venni, ha hibáznak, amiért bizonyos szankciókat kell kiróni. Velem is megesett, hogy kaptam pofont, volt olyan, hogy egyszerre többet is, de ettől függetlenül én még mindig azt mondom, hogy az én szüleim nem erőszakkal neveltek. Amit megérdemeltem azt megérdemeltem.

A napokban a katonaságról írt cikkemben is hasonló témát érintettem. Az emberek hatalmas tévedésben élnek. Nem az iskola és nem is a sorkatonaság feladata rendre, fegyelemre és tisztességre nevelni az embereket, hanem ez mind a szülő dolga. Lehet itt takarózni azzal, hogy sokat dolgozik az ember, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyereknevelés rengeteg felelősséggel jár!

Egy gyerek soha nem magától fog úgy viselkedni ahogy, hanem attól, hogy mit lát és mit tapasztal otthon!

U.I.: Nincs gyerekem és nem is hiszem, hogy akármikor is lenne, mert az életvitelem mellett kegyetlenségnek érezném, ha gyereket vállalnék, de ettől függetlenül látok rengeteg gyereket és szülőt és természetesen próbálok a realitás talaján maradni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s