Daily blog #16 – Megint kivertem a biztosítékot

angry-05Sziasztok!

Remélem jól vagytok. Lekopogom nekem a veseproblémám kezd javulni és már a megfázásomból is kezdek kigyógyulni. Utálom a szeptembert, mert ilyenkor minden nyavalyát össze lehet szedni.

Mostanság ismét kevesebbszer írok az egyetem miatt, de próbálok mindig érdekes témákkal foglalkozni. Így tettem a múlt héten is, amikor megírtam azt a bizonyos cikket a gyerekekről és az okostelefonokról. Mit is mondjak? Kaptam hideget, s meleget egyaránt.

A facebookon két helyen osztottam meg a cikkemet. A személyes profilomon és egy blogger csoportban. Természetesen nem kellett sokat várnom arra, hogy jöjjenek a különböző kommentek. A blogger csoportban több olyan ember is hozzászólt, akik gyerekekkel foglalkoznak és leírták a tapasztalataikat. A személyes profilom esetében (amit az ismerőseim és ismerőseim ismerősi látják csak) már más volt a helyzet. Ott egyik komment követte a másikat és tulajdonképpen burkoltan elküldtek a p*csába, hogy milyen jogon merek véleményt alkotni egy olyan témában, amihez semmi közöm nincs. Itt ezalatt a saját gyereket és a gyereknevelés hiányát értették.

Tisztában vagyok vele, hogy nem nevelek saját gyereket, viszont tanárként látom őket és az oktatáson kívül, ha nem is a nevelés, de egy bizonyos példamutatás is a feladatom. Én senkinek sem akarok ezáltal beleszólni a gyereknevelési elveibe, csak megjegyeztem, hogy mennyivel jobb volt még amikor a gyerekeknek mesét olvastak és másként kötötték le a figyelmüket.

Egy bizonyos kommentre szeretnék még itt reflektálni, amit egy kétgyermekes anyuka fűzött hozzá a cikkemhez a facebookon. Ő azt sérelmezte, hogy a gyereknevelés ma már közügy és boldog boldogtalan megszólja a szülőket, de ennek ellenére a hajléktalanság és az erőszak mellett viszont elsétálnak szó nélkül, arra hivatkozva, hogy az magánügy.

Szerintem ilyen esetben nincs olyan, hogy magánügy vagy közügy. Ha földön fekvő embert látunk, akkor igenis oda kell menni megnézni, hogy mi a baja. Nyáron is a Hotel Hungaria előtt feküdt egy férfi, akit négyen álltak körbe és azon tanakodtak, hogy biztos részeg. Azok az emberek még arra sem voltak képesek, hogy a hotel recepciójáról kérjenek vizet. Mint kiderült a hotel egyik vendége volt és akkor kapott epilepsziás rohamot, amikor kiszállt a taxiból. Ha akkor nem szartam volna le az ő magánügyét, akkor senki nem hívott volna mentőt. De egy utcai verekedés esetén sem nézi egy normális ember tétlenül a történéseket, hanem az a minimum, hogy értesíti a rendőröket.

Mindenesetre az egészet úgy tudom összegezni, hogy mivel emberek vagyunk, ezért mindenkinek megvan mindenről a saját véleménye. Én úgy gondolom, hogy ezt kulturált, emberi keretek között szoktam nyilvánosságra hozni. Az eset után kicsit kiírtam magamból a dolgokat és Marilyn Monroe szavait idéztem: “Aki kurvának megy, az ne csodálkozzon, ha megbasszák!”. A blogolás is ez a műfaj. Soha nem lesz olyan, hogy 100% egyetértés lenne az emberek között, de ez így is van rendjén.

Csóközön!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s