Hogyan illik köszönni?

hello-hiSziasztok!

Bizonyára már mindenkivel előfordult, hogy nem tudta eldönteni, hogy hogyan köszönjön egy idegennek. Sokan emiatt nagyon zavarba tudnak jönni, többször én is. Mi magyarok amúgy nagyon választékosan tudjuk egymást üdvözölni találkozáskor legyen az akár tegező, akár magázó forma.

Amúgy az egész témát ismét a gyakorikérdések.hu oldalnak köszönhetem. Néha felnézek és kérek egy véletlen kérdést. A mai kérdés pedig arról szólt, hogy “csókolommal” vagy “jónapottal” illik-e inkább egy hölgynek köszönni.

Először is szeretném leszögezni, hogy a köszönés viszonzásának a szándékos elmulasztását egy hatalmas bunkóságnak tartom. Én még olyan embernek is köszönök, akivel nem vagyok jóban, mert azért egy alap tiszteletet mindenki megérdemel. Természetesen olyan előfordul, hogy elbambulok az utcán, vagy nagyon szemembe süt a nap és olyankor nem veszem észre, ha valaki rám köszön és elmegyek mellette. Ilyenkor utána mindig jön a kínos magyarázkodás, ha utána lecseszik az embert, hogy nem köszönt vissza.

A köszönési szokásainkkal a legnagyobb gond az az, hogy a szülők a gyerekeiket nem tudatosan nevelik arra, hogy ki az akit szabad tegezni és ki az akit nem. Pszichológus ismerősöm szerint erre a legjobb módszer az, hogy a szülő is azt köszöni, amit a gyerekének szeretne mutatni, hiszen a kisebb gyerekek azt jegyzik meg, amit a szülőktől látnak. Természetesen ilyenkor a gyerekeket meg is lehet dicsérni, természetesen csak akkor, ha az illető, akinek köszöntünk már kicsit távolabb van.

Egy tanítónő ismerősöm pedig arra tanítja a gyerekeit (ami szerintem egy nagyon jó módszer), hogy bárhogyan is, de köszönjenek. Lehet az szia, hello, vagy akár csókolom is.

Engem a nagymamám kicsit drasztikusabban tanított meg a köszönés fontosságára. Ha nem figyeltem oda és nem köszöntem, akkor megszorította a kezemet és, amikor sokadjára és egyre erősebben szorította megtanultam, hogy köszönjek.

Amúgy a köszönési formákat már az óvodában el lehetne kezdeni tanítani. Emlékszem, hogy oviban még mindenkinek csókolommal köszöntünk, majd amikor elsősök lettünk kötelezően jó reggelt/napot kívánokkal és viszontlátásrával kellett köszönnünk és le lettünk szidva és kijavítottak, amikor esetleg valakinek csókolommal köszöntünk.

Most jutottunk el ehhez a bizonyos csókolomhoz, ami egy örök dilemma mindenkinél. Ezt a köszönési formát a kisebb gyerekek szokták leginkább használni, nagyobb vagy idősebb korban a fiúk, férfiak szoktak így köszönni a hölgyeknek. Egy nagyobb fiú szájából érdekesen hangzik, ha egy férfinek így köszön.

Apám szerint hölgyeknek csak így illik köszönni, mert a “jónapot” az túl alpári. Én férfiaknak és nőknek is egyaránt a napszaknak megfelelően köszönök, nem gondolnám, hogy a csókolom az annyira sokkal udvariasabb lenne, sőt több annyira még nem is koros hölgy ki is szokta kérni magának, mert ez öregíti őket. Természetesen az életemben vannak olyan emberek, akiknek én is csókolomot köszönök. Például nagymamám régi hölgy szomszédainak, akiket kisgyerekkorom óta ismerek, de a férfiaknak már nem tudnám ugyanúgy mondani. Túl fura lenne.

Apámnak abban viszont igazat kell adnom, hogy a “jónapot” az egy kevésbé udvarias forma. Szépen ez úgy hangzik, hogy jó napot kívánok. Illetve elköszönéskor se legyünk restek kimondani azt, hogy viszontlátásra, a viszlát helyett.

A legfontosabb, hogy ne legyünk szégyellősek és mindig köszönjünk.

Nektek mi a véleményetek erről? Egy kommentben osszátok meg, hogy mit gondoltok erről a témáról. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s