A tudatosan gyermektelen emberek

happy-couple-4Sziasztok!

Sajnos a múlt héten benyaltam valami vírust, aminek köszönhetően majdnem egy hétig ki kellett magamat vonnom a forgalomból. Otthon voltam, pihentem, sokat aludtam és sok-sok gyógyszert szedtem. Szerencsére már jobban vagyok, ma már megyek dolgozni is. Ez idő alatt, amikor éppen nem a “haláltusámat” jártam, sokat filmeztem és amikor kicsit jobb volt a közérzetem akkor már elkezdtem cikkeket is olvasni. Természetesen nem kellett sokat várni, hogy olyan cikket találjak, ami számomra érdekes és már akkor tudtam, hogy szeretném megosztani veletek a véleményemet ezzel kapcsolatban.

A cikk a tudatosan gyermektelen (childfree) életet választó emberekről szólt. Nem szeretném bővebben magyarázni most, hogy ez a cikk miről is szólt, a lényeg az volt, hogy egyre több olyan ember van, aki, vagy azért nem vállal gyereket, mert felelőtlenségnek tartja, vagy anyagilag nem tudna gondoskodni róla, vagy csak szimplán nem szereti a gyerekeket.

Ezek alatt a cikkek alatt nagyon különböző és érdekes kommenteket lehet találni, amik rengeteg minden plusz témákat adnak. Ezek közül szeretnék kiemelni párat.

1. Az önző

Az első, amin megragadt a szemem, hogy a gyermektelenséget választók önzők. Önzők, mert csak az a fontos nekik, hogy velük mi történik és hogyan alakul az életük, és hogy nem hajlandóak a társadalom kedvéért áldozatot hozni. Ez egy nagyon merész állítás, hiszen nem egy olyan embert ismerek, akinek van 1-2 gyereke és ő ugyanolyan önző. A tudatos családalapítás pedig inkább megfontoltság, mint önzőség. Sőt, ez a társadalom önzése, hogy elvárja mindenkitől a gyereknemzést.

2. “Ha megöregszel ki ad majd egy pohár vizet?”

Ez volt a második olyan dolog, ami a legtöbbször szerepelt a kommentek között. Sokan azzal érveltek a gyerekvállalás mellett, hogy a fiatalság nem tart örökké és a gyermekteleneknek nem lesz senkijük, akik majd segíteni és esetleg ápolni fogják őket idős korukban, ha majd betegek lesznek. Ez egy kicsit talán visszavezethető a társadalom önzéséhez. De ez nem csak a társadalom önzése, ez már valamilyen szinten a szülők önzése. Szerintem az az ember, aki azért vállal gyereket, hogy majd öregkorára legyen valaki, aki ápolja az egy nagyon önző ember. Az élet alakulhat úgy, hogy a gyerek nem tud a szülei mellett lenni, ha azok betegek, például, ha két külön országban élnek. Attól még egy gyerek nem lesz kevésbé hálás, mert nem lesz 0-24-ben a beteg szülő mellett. Erre is vannak alternatív megoldások. Ha nincs gyerek, akkor vannak szakképzett ápolók. Akik gondolnak a jövőre és tesznek félre pénzt, azoknak öregkorukra ez nem lehet akadály. Ha öreg és beteg lennék, és lenne gyerekem, akkor biztosan nem tőle várnám el, hogy ápoljon. Ez nem a gyerek feladata.

3. “Majd megbánod! Gyerek nélkül nem élet az élet!”

Az két legközkedveltebb beszólások a “Majd megbánod egyszer!” és a “Gyerek nélkül nem élet az élet” voltak. Szerintem legyen akármilyen életkorú az ember egy ilyen döntést nem egy kósza hóbort, nem egy sikk miatt hoz meg. Annak valószínűleg meg vannak az okai, mint például, amiket fentebb is említettem. Tehát állítom, hogy a gyermektelenek több, mint 90%-a nem bánja idősebb korában sem, hogy nem lett gyerekük. Az élet pedig ugyanúgy lehet teljes gyerek nélkül is. Házaspárok sokasága él gyermektelenül boldogságban. Ők egymásban találták meg a boldogságot úgy, hogy nincs szükségük hozzá harmadik, negyedik, vagy sokadik “kerékre”.

4. “Karrierista k*csögök vagytok!”

Ezt az egyet szerettem volna még kiemelni a felsorolásban. Ez számomra egy érzékeny pont, mert én is rengetegszer megkapom, hogy nem leszek igazán boldog, ha csak a munkámnak élek és az élet el fog menni mellettem. Viszont itt szeretném leszögezni, amit már rengeteg cikkemben hangoztattam, hogy emberek vagyunk, ezáltal különböző igényekkel és életcélokkal rendelkezzünk. Aki a munkájában és a karrierjének az építésében találta meg önmagát, annak ez ugyanolyan boldogságot fog okozni, mint a nem karrierista családos embereknek. Tény, hogy jómagam sokat dolgozom, több helyen. Nem csak egy lábon állok, több mindennel is foglalkozom egyidőben. Akár a tanítást, akár a fotózást nézzük, de még a blogolást is idesorolhatnám, hiszen, ha úgy nézem félig meddig ez is munka, engem ezek a dolgok hatalmas boldogsággal töltenek el, ha sikeres vagyok bennük. Mindegyikben van valami olyan kihívás, amit ha sikerül elérni, vagy beteljesíteni az hatalmas örömmel jár. Szeretek dolgozni és szeretek aktív részese lenni minden olyan dolognak, ami fontos.

Végezetül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon csúnya és rossz dolog amiatt elítélni valakit, mert nincs gyereke, akár tudatosan, akár más miatt. Ez a régi, kicsit begyepesedett világnézet él még mindig bennünk, hogy “lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség”. De nagyon rossz úton járunk, ha csak azt vesszük teljes értékű embernek, akinek van gyereke. Tiszteljük egymást és fogadjuk el, ha valakinek másak a életcéljai.

Köszönöm szépen, ha elolvastátok a cikkemet. Véleményeteket, tapasztalataitokat osszátok meg egy komment formájában a cikk alatt. Facebookon pedig itt találtok meg, kövessetek ott is. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s