Locsolkodás akkor és most

Sziasztok!

Remélem jól vagytok és mindenki rákészült már a négynapos pihire. Tavaly óta Nagypéntek is munkaszüneti nap, így a húsvéti hosszú hétvége egy nappal meghosszabbodott.

Tavaly a finn húsvéti szokásokról írtam nektek, idén pedig úgy döntöttem, hogy egy olyan hagyományról fogok említést tenni, ami egyre inkább megy ki a köztudatból, ez pedig a locsolkodás. Manapság már csak leginkább az idősebb, hagyománytartó urak és a kisgyerekes apukák járnak locsolkodni. Ahogyan haladunk előre és egyre gyorsabbá és modernebbé válik a világunk ez a szokás a feledésbe fog merülni a nagyobb városokban. Szerencsére kisebb falvakban még megvan ez a hagyomány, és természetesen a városokban is ismerik még, igaz ott már nem vizes vödörrel történik, hanem kölnivel.

HUNGARY-EASTER-CELEBRATION

De először is nézzük meg miről is szól ez az egész.

A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.

A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …”

A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Be kell vallanom őszintén, hogy ma már én sem járok el locsolni. Amíg gyerek voltam mindig mentem, élveztem, hogy rengeteg csokit gyűjtöttem és esténként mindig rendezgettem őket. Soha nem volt szívem megenni a helyesebbnél helyesebb csokinyuszikat. Persze a későbbiekben leginkább ennek az anyagi vonzata érdekelt legjobban. Tudom, rossz ezt így leírni, de én mindig elfogadtam a pénzt a locsolásért, mert mindig volt olyan, amire gyűjtöttem pénzt. Az szóljon a mentségemre, hogy ezt a pénzt sosem haszontalan dolgokra költöttem.

Amúgy az tény, hogy a mai fiatalok körében inkább a pénzszerzésről szól a locsolkodás, ami nem jó, hiszen így szépen lassan megöljük a hagyományt.

Most egy picit úgy tűnhet, hogy azért nem járok már el locsolkodni, mert nem kapok érte pénzt. Ez nem igaz, leginkább azért nem, mert akikhez korábban jártam vagy nem szeretnék már, vagy sajnos már nincsenek velünk.

Mindenesetre én hétfőn hazautazom Komáromba és a szüleimmel fogom tölteni ezt a napot. Anyukám nem nagyon szereti ha meglocsolják, soha nem szerette, így ő kimarad ebből a mulatságból, de azért csinál főtt sonkát kukorica salátával.

Ti hogyan ünneplitek a húsvétot? Gondolataitokat hagyjátok meg egy kommentben a cikk alatt. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s