Daily blog #26 – Egy barátság vége

Sziasztok!

Remélem jól vagytok. Én ismét a vonaton ülve írom nektek ezt a cikket. Megyek Komáromba ismét tágítom egy kicsit a tanítványaim fejét, hogy nemsokára az érettségin jól teljesítsenek. Bár még csak április vége felé járunk, már igazi nyári időjárás van. Szépen süt a nap és baromi meleg van. Azt hiszem érdemes most már elkezdeni használni a légkondit is.

Napi bloghoz méltóan most is egy kicsit személyesebb lesz ez az írásom. Tavaly év végén írtam már egy cikket a barátságról és arról, hogy számomra egy többéves barátság ért véget 2017 utolsó előtti napján. Bár megfogadtam, hogy többet ebben a témában nem fogok írni, de most mégis megteszem, mert vannak olyan dolgok, amik elég elkeserítőek számomra. Továbbra sem szeretném megnevezni a személyt, akiről szó van, mert akik ismernek, azok az emberek úgy is tudják, hogy kiről van szó, akik meg csak a blogról ismernek, ők pedig úgy sem tudják, hogy ki az.

friendship

A megismerkedésünk egészen 2014-re nyúlik vissza, amikor közös baráti társaságban futottunk össze először. Tök jól elbeszélgettünk, majd távozáskor beközölt, hogy szeretne még látni engem ebben az életben. Majd, ahogyan telt az idő nagyon jó barátság alakult ki közöttünk. Későbbiekben a barátom, aki révén megismerkedtünk beköltözött hozzá, s így egy igazi kis baráti helyszín alakult ki. Rengeteg időt töltöttünk el így hárman, rengeteg helyre eljártunk és mindig kerestük a lehetőségeket, hogy mivel lehetne elütni hasznosan az időt.

Hosszú idő után úgy éreztem, hogy én is tartozom valahová és tényleg vannak barátaim. 2016-ban még azt is felajánlották, aludjak ott azokon a napokon, amikor az egyetemere kora reggel kellett bejárnom, s hogy ne kelljen hajnalok hajnalán kelnem Komáromba.

Kisebb nézeteltérések voltak, mint minden barátságban, de nagyobb konfliktusra sosem került sor.

Mindezzel nem is volt gond, ameddig el nem érkeztünk egy bizonyos fényképezőgép vásárláshoz, ahol ő megkért, hogy segítsek neki olyat választani ami ár-érték arányban és tudásban is megfelelő neki. Mint másodéves kommunikációszakos hallgatónak a Canon 1300D-t javasoltam neki, aminek a csomagjában volt egy 18-55mm objektív is, hiszen azon az alapokat tökéletesen meg tudja tanulni és, mint belépő szintű gép, alkotni is tud vele. Én akkor legjobb belátásom szerint ezt ajánlottam neki a 700D modell helyett, amihez nem adtak objektívet a csomagban.

Akkor meg is vette és folyamatosan fotózni jártunk. Az én 1100D belépő szintű kamerám tavaly úgy döntött, hogy 8 év közös munka után feladja a küzdelmet. Akkor úgy döntöttem, hogy egy kis megtakarítással és családi anyagi segítséggel beinvesztálok egy jobb minőségű kamerára így vettem egy Canon 70D-t. Ekkor kezdődtek a problémák és kedves “A” ekkor kezdte el felém kimutatni a foga fehérjét.

Közös ismerősöktől kezdtem el olyanokat visszahallani, hogy én csak azért vettem ilyen fényképezőgépet, mert hencegni szeretnék vele és “A”-nak csak azért ajánlottam az 1300D-t, hogy elmondhassam magamról, hogy nekem jobb van. Jah, és hogy ő is 70D-t akart venni, csak lebeszéltem róla. Nekem az akkor egy hatalmas csalódás volt, hogy tényleg ezt gondolta rólam. Meg sem fordult olyan a fejemben, amit ő állított. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő nagyon maximum 200 ezer Forintért szeretett volna kamerát, és a 700D objektív nélkül volt 179900Ft. Erről termlészetesen azért beszéltem le, mert objektív nélkül nem tudott volna alkotni vele, 20000Ft-ért pedig nem kapott volna alapobit. Az én fényképezőgépem még akkor is 315900Ft volt, amit ezután 3 honappal akcióban vettem 279900Ft-ért. Szóval neki esélye sem lett volna a 70D-t megvenni.

Az igazi problémák akkor kezdődtek, amikor ő elköltözött a lakásból az egyik frissen megismert ismerőséhez. Akkor azzal az indokkal ment el, hogy nem szeretné, hogyha a barátságunk rovására menne a túl sok együtt töltött idő. Az ő kiköltözése egy olyan lavinát indított el, amire ő soha nem is gondolt. olyan szinten megharagította az albérlet tulajdonosait, hogy egészen az eladásig mentek, s a másik barátomnak, aki ott maradt új albérletet kellett keresnie rövid időn belül. Vele októberben összeköltöztem és azóta is lakótársak vagyunk.

Későbbiekben, ahogyan haladt előre az idő, s “A” elköltözött a nyáron megismert ismerőséhez szépen lassan hallottunk vissza olyan dolgokat, amiket rólunk mondott másoknak. Ezzel csak az volt a baj, hogy 99%-a nem volt igaz, s nekem ez már csak azért is rosszul esett, mert azt hittem barátok voltunk. Rosszul hittem. Azt hozzá kell tennem, hogy a kiköltözése óta kevesebbet is találkoztam vele, próbáltam úgy lezárni ezt a kapcsolatot, hogy szépen lassan eltűnjünk egymás életéből. Nem így kellett volna.

Azóta mai napig egykori közös ismerősöktől én azt hallom vissza, hogy én őt anyagilag és érzelmileg is kihasználtam, és csak azért barátkoztam vele, hogy legyen hol csöveznem, amíg egyetemre járok. Ezen kívül mindenkinek azt ecsetelte, hogy a blogom egy fos és alkalmatlan vagyok az ilyen dolgokra.

Bár megfogadtam, hogy soha senkinek nem fogok erről beszélni, mert ez az én ügyem, de az már egy kicsit bosszantó, hogy mai napig valótlan dolgokat hallok vissza közös ismerősöktől. Most emiatt úgy döntöttem, hogy leírom az igazságot.

Amikor felajánlották, hogy aludjak ott hetente két alkalmat az egyetem miatt megkérdeztem őket, hogy mennyivel szálljak be az albérletbe, mert ugye az ottlétemnek voltak költségei. Mindkettő egyből azzal jött, hogy semennyivel, meg a rezsibe sem, mert a víz benne van a közös költségbe, a többi kiadás meg azzal nem nő drasztikusan, ha ott vagyok heti két napot. Ennek ellenére azért más úton módon ezt próbáltam mindkettőjüknek kompenzálni. Vacsorameghívások, ha ott voltam mindig én vettem az üdítőt, meg persze egyszer-egyszer kis figyelmességek mindkettőjüknek. Továbbá, az csak természetes volt, hogy amikor esetleg anyagi problémájuk volt, akkor kisegítettem őket és természetesen soha nem kértem vissza és nem azért, mert olyan gazdag lennék, hanem, mert az ember segít a barátain, ha bajban vannak.

“A” mielőtt kiköltözött volna folyamatosan arról panaszkodott, hogy nincs pénze kajára, ezért mindig adtam neki 1000-2000 Ft-ot, de bánatomra az első út nem az Aldiba, hanem a dohányboltba vezetett. De ha már őszintén beszélek a dologról azt is meg kell említeni, hogy többed magammal sokszor kihúztuk őt a mély gödörből, amikor lelkileg taccson volt. Nem köszönetet várunk érte, csak legalább ne támadjon minket hátba.

A lány, akihez beköltözött 4 hónapig bírta vele, hiszen nemhogy lakbért nem fizetett, hanem még állandó anyagi segítségre volt szüksége.

Nem is olyan régen szintén egy egykori közös ismerősünktől kaptam meg, hogy én mekkora fasz voltam vele és ez volt az utolsó csepp a pohárba számomra, megelégeltem, hogy olyanokat híresztel, ami nem igaz. Nekem nyugodt a lelkiismeretem és bár ő azt gondolja, hogy én nem tudom, de nagyon is tisztában vagyok vele, hogy mikor mondott nekem igazat és mikor hazudott.

Sajnos azt kell mondanom, hogy az ő legnagyobb hazugsága az volt, amikor azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja, hiszen ha másoknak így állít be engem, akkor ez részéről sosem volt igaz barátság. Én csak annyit kérek tőle, ha már ez így alakult, akkor legyen korrekt és valótlan dolgokat ne állítson.

Sajnos ezt is meg kellett tapasztalnom, ez is egy pofon volt az élettől. 2017. december 30-án végleg véget ért ez a korszak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s