Az én középsulim #1 – A kezdetek

Sziasztok!

Pedagógusnap alkalmával úgy gondoltam elindítok egy újabb pár részes minisorozatot, arról, hogy számomra mit is jelent középiskolában tanítani. Szeretnék veletek minden pozitívumot, s vele egyben negatívumot megosztani. Első körben a pedagógusnap alkalmával nem csak ezt a miniszériát szeretném bejelenteni, hanem köszönteném mindazon egykori tanáraimat, akik segítették a tanulmányaimat és hittek/hisznek benne, hogy valaha is viszem valamire ebben az életben.

Az első részben úgy gondoltam, hogy érdemes a legelejéről elkezdeni a történetem. Nekem mindig nagy vágyam volt, hogy taníthassak (páran, emiatt örültnek tartanak). Először 19 évesen vágtam bele, amikor a fotós iskolát csináltam. Ez a képzés mindig szombatonként volt csak, vagy jutott időm arra, hogy 2-3 állandó magán tanítványt fogadjak, akiket korrepetáltam, s érettségire, majd nyelvvizsgára küldtem. A legelső tanítványom Sz. Barni volt, aki 2 év közös munka alatt 16 évesen előrehozott középszintű angol érettségit, majd nem egész 18 évesen TELC középfokú nyelvvizsgát szerzett. Barnira a mai napig nagyon büszke vagyok, hiszen rengeteg szorgalommal és hatalmas odaadással csinálta végig a felkészülést. Annak idején az ő esete is csak még jobban a tanári pálya felé sodort. Hatalmas sikerélmény volt számomra, hogy 21 évesen már volt egy nyelvvizsgás diákom.

2013-ban az egyetemi tanulmányaim elkezdése miatt befejeztem a magántanítást és nem vállaltam tovább otthoni oktatást.

20160518iskola

Az életemben a nagy váltást a 2015-ös év hozta el, amikor majdnem 2 év után befejeztem a munkámat a magazinnál és három hónap “munkanélküliség” után a volt angol tanárom megkeresett, hogy tanítsak a nyelviskolájában, ahol egykoron én magam is diákként koptattam az asztalokat.

Nem is kell mondanom hatalmas örömmel töltött el a felkérés és egy percig sem haboztam, hogy igent mondjak. Hatalmas energiával kezdtem bele a tanításba. Először csak 1-2 tanulóval foglalkoztam kezdetekben, majd az első hét után jött a “fekete leves”. A nyelvsulit felkérte az egyik helyi szakiskola, hogy mi biztosítsuk a nyelvoktatást az intézményben. 23 évesen egy hét nyelviskolai tanítás után bedobtak a mély vízbe és Gergőke belecseppent a középiskolai tanárok életébe. Egyről a kettőre meg kellett tanulni, hogy hogyan kell naplót vezetni, hogyan kell beírni az órát, és hogyan vezessem a hiányzásokat.

Kilencedikes osztállyal kezdtem, viszont a diákjaim 15 évestől egészen 21 éves korig voltak és csak fiúk. Nem is kell mondanom, hogy az első alkalom hogyan telt. 23 évesen bekerülni egy ilyen osztályba, ahol majdnem velem egyidős diák is volt. Nem volt könnyű, nagyon nem, de úgy gondoltam, hogy nem hagyom, hogy kikezdjenek és tanév végére idegroncsot csináljanak belőlem. A stratégiám kimondottan arra épült, hogy korban közel álltam hozzájuk és, nem voltam rest visszaszólni nekik, amikor be-beszólogattak. Őszintén szólva ezt a mai napig használom, mert úgy néz ki bevált mindenhol. Szóval az első alkalommal, amikor egy kicsit másképp reagáltam le a beszólásukat, mindegyik meghökkent, hogy idősebb kollégákkal ellentétben nem beírással és egyessel fenyegetőztem, sőt egyáltalán nem fenyegetőztem. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy minden apró kis dolog miatt (evés, ivás, kisebb beszólások) beírást kéne adni.

Számomra fontos volt, hogy megismerjem őket, így a nyelvtanuláson kívül szakítottam időt arra, hogy beszélgessünk, és hogy jobban megismerjük egymást. Szerettem volna, ha bizalommal fordulhattak volna hozzám bármivel kapcsolatban. Úgy érzem ezzel el is értem a célom, mert az idő múlásával megszűntek a kis beszólogatások és nem is voltak szemtelenek.

Hatalmas kihívás volt ez az első tanév. Ezek után nem volt kérdés, hogy elvállaljam-e a következő tanévet is.

Most viszont itt van ennek a cikknek a vége. Remélem tetszeni fognak ezek a történeteim is. A következő részben arról fogok írni, hogy egy pályakezdő tanár mennyire lehet közvetlen a diákjaival, és hogy szabad-e engedni a tegeződést iskolában, vagy azon kívül. Remélem legközelebb is velem tartotok. 🙂

Reklámok

Az én középsulim #1 – A kezdetek” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Oszt mit tanulnak tőled? Migráncs szeretet meg majomember imádatot??? Vagy hogy tök mindegy hogy mit tanulnak szakmunkásként is sikeresek lesznek? Ugyanmár…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s