Itt a Pride, itt van újra… De minek???

Sziasztok!

Akik régebb óta követnek, és olvassák a cikkeimet, azok tudják, hogy sokszor, sőt rengetegszer szoktam kényes témákat boncolgatni, ami után általában kommentek formájában kapok hideget, s meleget. No, de ezen nem is szabad csodálkoznom, hiszen ez egy ilyen műfaj, s ilyenkor mindig Marilyn Monroe szavai lebegnek a szemem előtt: “Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák.” A blogolás is ilyen, muszáj elfogadnom, ha valakinek más a véleménye, de az engem abban nem korlátoz, hogy a sajátomat leírjam.

Tavaly már egyszer leírtam a véleményem erről a dologról, de most szintén megteszem. Szóval van ez a csodálatos rendezvénysorozat, amit úgy hívnak, hogy Pride. Ez korábban egy egy hetes rendezvény volt, ez idén egészen egy hónapra tolódott ki. Először is nézzük meg, hogy mi is ennek a rendezvénysorozatnak a célja és mi a története.

Figyelem! Wikipedia percek következnek!

A Budapest Pride (korábban: Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer Film- és Kulturális Fesztivál, a köznyelvben röviden és helytelenül melegfesztivál, vagy melegfelvonulás) jelenleg Budapest legnagyobb LMBTQ fesztiválja.

A fesztiválok sora 1993-ban indult I. Magyar Meleg és Leszbikus Filmfesztivál néven. Az évek során több változatban hivatkoztak rá, például Budapesti Meleg Kulturális Fesztivál, Meleg és Leszbikus Kulturális Fesztivál, Meleg és Leszbikus Fesztivál stb néven. A fesztiválnak többnyire kulturális intézmények adnak otthont; 2003 és 2011 között a Művész mozi, 2012-ben a Kino és az Odeon-Lloyd mozik és más intézmények. A fesztivál 1997 óta június végére, július elejére esik, és csütörtöktől vasárnapig tart. A 2009-es évben a rendezvényt szeptember elejére tették, és ekkor lett egy héten át tartó rendezvénysorozat. 2010-ben visszakerült nyárra.

2013-ban a Budapest Pride Fesztivál és a Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál ketté vált. Míg az előbbi a hagyományos június végére július elejére esett, addig a filmfesztivál október végén és november elején kerül megrendezésre.

Az LMBTQ fesztiválnak csupán az egyik, bár bizonyára a legismertebb programja a felvonulás. Az elsőre 1997-ben került sor, még a fesztiváltól függetlenül. A két esemény 1998-ban kapcsolódott össze: ettől az évtől fogva a felvonulást mindig a fesztivál szombatján rendezik. (A felvonulást gyakran Gay Pride-ként említik, bár az angol kifejezés jelentése voltaképpen csak ‘melegbüszkeség’, nem a rendezvény maga.) A menet 2001 óta a Felvonulási térről indul, az Andrássy úton halad végig, az Erzsébet térről pedig vagy a Széchenyi lánchíd (2001, 2004–2005), az Erzsébet híd (2002–2003) vagy a Szabadság híd felé (2006) veszi útját, de nem mindig kel át a Dunán. 2002 és 2005 között a vonulás a Tabánban ért véget, 2011-ben és 2012-ben a felvonulás vége az Alkotmány utca, a Parlamenttel szemben, majd 2013-ban az Olimpia park, 2014-ben a Városliget.

2012-ben a Budapest Pride Felvonulás előtt egy piknik keretében zenekarok fellépései és különböző beszédek váltották egymást, ahol több civil szervezet lehetőséget kapott bemutatkozásra a Civil Faluban. Ezt a 2013-ban már a felvonulás után az Olimpia Parkban rendezték meg, 2014-ben a Városligetben.

A fesztiválok előzményének tekinthetők a nyílt Pink Piknikek (1992–1996 szeptemberében), amelyekre többször melegbüszkeségnapként, illetve Gay Pride-ként hivatkoztak, s amelyet 1997 szeptemberében az első valódi felvonulás váltott fel.

A rendezvény szervezését 2001 óta a Szivárvány Misszió Alapítvány fogja össze, amely egyrészt a Háttér Társaság, a Labrisz és az azóta megszűnt Lambda egy-egy képviselőjét, továbbá az alapítóktól független kurátorokat tömöríti magába. A kuratórium elnöke jelenleg Nagy Szilvia. Az alapítvány bázisdemokrata elvek szerint működik, törekedve a konszenzusos döntéshozatalra.

Ahogyan a Wikipédián is íródott ez nem csak magáról, a vonulásról szól, viszont az emberek többsége leginkább erre asszociál, hogyha meghallja azt a szót, hogy Pride. Magyarország az elfogadás terén rengeteget javult az elmúlt másfél évtizedben, de ennek ellenére még mindig az egyik legkevésbé elfogadó országok közé tartozunk, és nem csak az LMBTQ emberekkel kapcsolatban.

Amúgy nekem a programsorozattal nincs semmi gondom. Mindenki eldöntheti, hogy ezeken szeretne-e részt venni, vagy sem. A büszkeségmenet viszont már egy külön kategória. Büszkeség???

Itt álljunk meg egy szóra! Tényleg ez a neve, hogy büszkeségmenet? Mire is kell büszkének lenni? Arra, hogy valaki homoszexuális, biszexuális, aszexuális, stb??? Tudtommal ezt az emberek nem választják. Az nem egy életcél, hogy valaki meleg legyen! A szexuális orientáció egy veleszületett állapot, amin senki nem tud változtatni, akármennyire is próbálják egyesek ezt szajkózni. Arra, meg, hogy mit dobott az élet nem tudom miért kéne büszkének lenni.

rawImage

Most jön az a rész, hogy 1-2 olvasómnál kibszom a biztosítékot, de én abba a táborba tartozom, akik ellenzik a büszkeség menetet. Szerény véleményem szerint a homoszexuális társadalom sokkal jobban el tudná fogadtatni magát, ha nem vonulna ki az utcára, már csak azért sem, mert a médiában úgy is azt fogják az ország lakossága felé eljuttatni, hogy a fehér angyalkának bzifiúkák rázták a seggüket a kamionokon. Millió példát tapasztaltam már a “kevesebb néha több” elvre ezzel kapcsolatban. Láttam már többször a belváros több pontján kézen fogva sétálni fiúkat, vagy például a nagykörúton csókkal egymástól búcsúzó lányokat. Érdekes, de senki nem akadt fel ezeken. Vajon miért van ez? Nem azért, mert nem vették észre őket, hanem azért, mert külön nem hívták fel magukra a figyelmet. A társadalom is sokkal jobban élné meg a “másságot”, ha ilyen hétköznapi esetek alkalmával tapasztalnák. A felvonuláskor meg mi van? Anyázik mindenki, hogy a város több pontján nem lehet közlekedni útlezárás miatt, és a tömegközlekedés is működik rendesen.

Országunk legnagyobb betegsége az, hogy csomó társadalmi elvárást állít az emberek elé, ebből az egyik a családalapítás. Most belemehetnék részletesebben abba is, hogy miért számít problémának napjainkban a népességcsökkenés. Ez egészen az úgynevezett Ratkó korszakig nyúlik vissza, amikor rengeteg gyerek született. Ezt a tempót nem tudja manapság a társadalmunk tartani, és ezért is vagyunk kevesebben, meg sok más tényező is közrejátszik, de ha nagyon érdekel titeket, akkor utánajárok és írok erről is egy külön cikket.

Fogalmam sincs, hogy mekkora lesz ezen cikkem terjedelme, de remélem a végéig el fogjátok olvasni. 😀 Szóval, ahogyan fentebb írtam Magyarországon a mai napig is előfordul az, hogy a homoszexuális fiatalokat belekényszerítik a házasságba és családalapításba, mert ez az elvárás. Ezen kívül rengeteg konzervatívabb felfogású és bigott szülők tagadják ki gyermekeiket, ha azokról kiderül, hogy “mások”.

Nagyon sok olyan történetet lehet hallani, hogy a családon belüli intolerancia miatt kell például meleg vagy leszbikus fiataloknak elköltözniük a szülői háztól. Pedig ők aztán tényleg nem tehetnek róla, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Ez nem neveltetés kérdése, ez genetika és ez ellen nem lehet tenni semmit. És most meg lehet kövezni, de maximálisan elítélem és megvetem azt a szülőt (már, ha lehet szülőnek nevezni), aki emiatt szakítja meg a kapcsolatot a gyerekével.

A homoszexualitást nem szabad tabuként kezelni, hiszen egy hétköznapi dolog, ami nem csak az emberek között található meg, hanem az állatvilágban is rengetegszer megfigyelhető. Persze ilyenkor szokott jönni, hogy manapság divat buzinak lenni, de erre csak annyit tudok mondani, hogy amilyen az ország hozzáállása ahhoz nagyon elvetemültnek kell lennie, ha valaki csak divatból akarja megjátszani a meleget. Nem, ez nagyon nem egy divat.

Muszáj beszélni róla, de ez a felvonulás pont, hogy ellenérzést vált ki az emberekből, mert sokan csak a kis fehér seggrázó kupidókat, az útlezárásokat és a nem közlekedő villamosokat látják.

Na, de hogy a végére érjek fontos az, hogy elfogadjuk egymást, hiszen már annyiszor mondtam EMBEREK VAGYUNK!!! Nem attól lesz valaki jobb, vagy rosszabb, ha a saját neméhez vonzódik, ennek ellenére ennek elfogadtatására nem tartom jó módszernek a felvonulást.

Hú, ez most tényleg jó hosszú lett. Azért kíváncsi vagyok ti mit gondoltok az egészről, úgyhogy izzítsátok a klaviatúrát és ne féljetek a cikk alá kommentben leírni a saját gondolataitokat.

Reklámok

Itt a Pride, itt van újra… De minek???” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem arra büszkék, hogy egy napig felvállalják magukat…és ezt az egy napot sajnálják tőlük azok, akiknek az év összes napja rendelkezésére áll.
    Amúgy egyetértek teljesen. Aki a saját gyerekét lenézi, az nem szülő, meg nem is ember!

    Kedvelés

  2. Szia!
    Én se támogatom ezt a vonuljunk ki ország világ elé és vonuljunk egyet, mert a társadalom nem ért egyet azzal, hogy kit szeretek. Hülyeség. Anyát idézve: “Nem érdekel, hogy hány faszt ugrál végig, csak ne menjen már ki oda kis forró naciban rázni a seggét, elfogadom ha meleg valaki, de ne mutogassa magát.” Amiben melegként teljes mértékkel egyet tudok érteni vele. És nem az az elbújós emberke vagyok, ha akarok smárolok a párommal az utcán és full nem szól érte senki, nem szól be senki. Egyszer sem voltam kint a Pride-on, tehát saját élményem nincs róla, bár kérdezgettem pár embert és eddig csak azt az információt kaptam vissza, hogy “Hát elég unalmas.”. Szóval, lehet majd eljön az idő, amikor nagyon unatkozok, hogy kinézek erre a Pride-ra. Igazából egyeltalán nem érzem azt, hogy lenne olyan aki ezt nem tudná elfogadni, csak valakinek több idő kell.

    Kedvelés

  3. Hello!
    Ez az első bejegyzés amit olvastam tőled. Megfogott mert jártas vagyok a témában. Először azt hittem egy homofób cikket fogok olvasni, aztán kiderült hogy elég hasonló véleményt alkotok. Tetszik hogy nem kezelted tabuként a témát. Itt mind a kettő félnek engednie kellene. Az országnak a kitagadasban, a közösségnek pedig a már nem illő utcai megnyílvánulásban. Teljesen átérzem hogy milyen hátráltató amikor a nap minden percében azt kell közvetíteni ami másoknak megfelel, de én is úgy gondolom hogy vannak határok.
    Összességében tetszett a cikk. Köszönöm, csak így tovább!

    Kedvelik 1 személy

  4. Nekem tetszik amit irtál. Totál egyetértek azzal, hogy “másnak” lenni nem választás kérdése, hanem a így születünk (maximum később jövünk rá, később ismerjük be magunknak stb.). Azzal is egyetértek, hogy a szülők és gyermekeik közti kapcsolat a coming out után nem változhat meg! Magához a felvonulásos részéhez nem nagyon tudok hozzászólni, ugyanis nemvagyok budapesti és nem is voltam egy Pride-on sem (pedig terveztem, viszont ezek után jobban átgondolom). Szval bejött a cikk.
    Üdv,
    Egy új olvasód

    Kedvelik 1 személy

  5. Azt kell, hogy mondjam totál nem tudod miről szól a pride.
    A történelmi kitekintessel ne a magyart ragad meg, az semmi. Menj vissza 1969 06 28ig. Aztán megtudod, addig ez a vélemény nem vélemény…

    Kedvelés

  6. Szomorúan olvastam a cikket, mert bár azt írtad hogy hűha milyen hosszú, maga a cikk elég rövid ( wikipédiás bemásolás az hosszú, maga a Pride szellemiségével kapcsolatban meg információszegény) és emellett bekezdésenként random témákat érintesz, források, tapasztalatok említése és részletezés, boncolgatás nélkül. Általánosítások. Pl. ez a felvonuláson utálnak, de ha csak úgy az utcán smárolsz a pároddal nem lesz semmi baj. Sajnálatos módon ez így nem igaz. Igenis vannak gyűlölködő, tudatlan emberek akik belédkötnek az utcán mert más vagy (sajnos akkor is, ha nem vagy más). Amúgy a pride nem arról szól, hogy legyél büszke a nemi identitásodra. Hanem arról, hogy fogadd el magad ahogy vagy és ugyanúgy legyél büszke a tetteidre mint az egyforma tömegek akik normálisnak nevezik magukat. (és nem csak a melegségről van szó hanem minden típusú másságról amiért adott emberek tetteit lealacsonyítják jogtalanul: nőnek lenni, színes bőrűnek lenni, melegnek lenni, furán öltözködni, kopasznak lenni, fogyatékosnak/betegnek lenni, szegénynek lenni, adott vallási nézeteket vallani stb…) Ezért is van, hogy bárki felvonulhat és önmagában véve baromi nagy buli, rengeteg ember akit kirekesztenek, lenéznek csak azért mert nem egy tucattermék vagy mert más, összegyűlik és erősíti egymást hogy : hé itt vagyunk mi is! Mi akiket amúgy elnyomnak a hétköznapokban és fellépnek az előítéletek, az alaptalan gyűlölködés ellen. Persze van kivétel, vannak sikeres nők/melegek/színes bőrűek stb… aki azt mondja hogy de hát ez nem igaz mert nekik jó. Az egésszel pusztán az a probléma, amit te is említettél ez a perverz, egyszál tangában rohangálás. Most egy hetero rúdtáncosfesztivál is ugyanez lenne. Az ilyenek miatt hiszik azt hogy hülyék, degeneráltak, ribancok a melegek. Ezzel totálisan egyetértek, hogy nem közszemlére való. Azok meg akik az útlezárás miatt nyafognak… túlélik hogy a többszáz szürke hétköznapjukon egyszer az évben történik valami izgi is. (meg más dolgokért is szoktak utakat lezárni, nem csak a Pride miatt) ((elég életerősek vagyunk hogy egy útlezárást leküzdjünk szerintem… ))

    Kedvelés

    1. Kedves Rekuci0120!
      Szeretném elsősorban ezt a smárolós dolgot kiemelni. Smárolni alapból nem illik utcán, vagy köztereken akár hetero az ember, akár meleg. Szerintem senki nem kíváncsi a másik magánéletére, és bizony a SMÁROLÁS az nem az utcára való. Azt pedig, ha két fiú vagy két lány puszit adnak egymásnak az utcán az bizony senkinek sem fog feltűnni a nagy tömegben. Elég kirívó dolgot kell ahhoz tenni, hogy az emberek felfigyeljenek akármire is. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a kevesebb több. A felvonulásnak tényleg az lenne a célja, amit leírtál, de azt te is beláthatod, hogy nálunk nem erről szól. Köze nincs ahhoz a magyar verziónak, mint ami más országokban van. Amúgy is egyik nap a rákból felgyógyultak vonulhatnának büszkén, másik nap a stroke-ból felépültek, utána az olimpikonok, aztán a feleségek, akik megunták, hogy üti vágja őket a férjük és ezert elváltak, másnap a férjek, akik megunták, hogy terrorizálja őket az asszony és már nem hagyják többé etc.. Ennyi erővel az év 365 napjára lezárhatnánk a fővárost és az egész élet csak egy nagy felvonulás lenne.

      Kedvelés

  7. Egy meleg fiú anyukájaként mondom, hogy azt itt leírtakat fájt olvasni. Látszik, hogy ez az ember sosem járt még az említett felvonuláson, mert akkor nem írna ilyen szintű marhaságokat. Az egész felvonulás nem csak a melegekről szól, hanem arról, hogy mindenkit megillet az egyenlő bánásmód és mindenki megérdemli ugyanazokat a jogokat. 40+os vagyok már, de mindig kikísérem a gyerekemet és a párját, mert ha nem megyünk az utcára, akkor soha nem fog változni ez a helyzet. Igen is meg kell mutatni magukat, hogy ők is jelen vannak az életben, és nem szabad őket eltiporni. Egyedül a média miatt van ilyen rossz visszhangja ennek a rendezvénynek, mert a tv-ből mindig csak azt ontják, hogy seggrázó díszbuzik és útlezárások. Közel sem erről szól. Előbb menj el, tapasztald meg saját magad, és utána alkoss véleményt. Addig ez a cikk is csak egy gyűlöletkampány.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s