Daily blog #37 – Budapest, Budapest te csodás

Sziasztok!

Nekem tegnap egy picivel lazább napom volt, mint szokott lenni így könnyedén el tudtam intézni mindent, amit már régóta terveztem. Június 15-e óta hivatalosan is nyári szünet van az iskolákban a diákoknak, és velük egyben az óraadó tanároknak is, így a nyári időszakban egyedül a nyelvsuliban fogok tanítani. Szombaton ismét esküvőt fogok fotózni, de most nem csak egy kis részét, hanem egy egész napos eseményt. Ehhez már be is szereztem a vadonatúj memória kártyáimat, hogy ne legyek bajban, hogyha valamelyik régebbiről ott a helyszínen derül ki, hogy nem működik. Ezen kívül pedig jártam az Andrássy Dentalban is, ahol pótolták a kiesett ideiglenes tömésemet.

A megszokott bevezető szövegem talán most egy kicsit hosszabb lett, mint szokott lenni, de most úgy érzem, hogy jól esik írni. Persze mindig jó írni, de most valami különleges késztetést éreztem, hogy ismét egy napi blogot megosszak veletek. Úgy gondoltam, hogy ma elmesélem nektek, hogy hogyan érzem magam Budapesten.

Számomra Budapest mindig is egyenlő volt a csodával. Gyerekkoromban nem gyakran utaztunk a fővárosba, de évente 1-2 alkalommal mindig volt olyan dolog, ami miatt jönnünk kellett. Ilyenkor mindig vártam már, hogy menjünk és szívhassak egy kis nagyvárosi levegőt. Komáromban nőttem fel és ott jártam óvodába, általános és középiskolába, ott (is) érettségiztem. Komárom egy kb. 19 ezer fő lakosú kisváros a szlovák határon. Nagyon szép hely, de számomra túl nyugalmas. Mindig is szükségem volt egy kis nyüzsgésre az életemben.

IMG_4169.jpg

Budapest először 2013-ban vált fontos helyszínévé az életemnek, amikor elkezdtem egyetemi tanulmányaimat. Korábbi fővárosi látogatásaim során is már ismerkedtem a várossal, figyeltem az utcaneveket, és próbáltam memorizálni, hogy mi merre van, s hogy hová hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni akár autóval, akár tömegközlekedéssel. Az egyetem elkezdésével mindennapossá vált, hogy reggel vonattal jöttem, s este vissza Komáromba. Amikor vissza kellett indulnom mindig egy olyan fura érzés töltött el, olyan mintha a hátam mögött kéne hagynom valamit. Az első egyetemi évem szinte csak erről szólt, persze emellett szereztem új barátokat és néha eljártunk együtt szórakozni, de a legtöbbször mindig csak az egyetem és annak környékén mászkáltam.

Először úgy terveztem, hogy a nyári szünetben nem fogok Pestre járni, mert hiába van diákbérletem, az azért nem olcsó ahhoz, hogy csak úgy random fel járogassak. Szerencsére úgy alakult az életem, hogy kaptam egy felkérést, hogy dolgozzak az 5 Perc Angolnál, és máris volt egy indok, ami miatt nekem a fővárosban kellett lennem napi szinten. Őszintén szólva akkor ez átvitt értelemben megmentette az életem. A későbbiekben a sok ingázás terhessé kezdett válni. Sokszor nagyon fáradtan értem haza, rengetegszer volt olyan, hogy hazaértem, köszöntem a szüleimnek, s egyből bealudtam. Akkor két barátom, akik lakótársak voltak egy albérletben felajánlották, hogy amelyik napokon egyetemen vagyok aludjak náluk, így egy kicsit jobban belekóstolhattam a Pesti létbe. 2017 szeptemberétől pedig az egyik barátommal együtt beköltöztünk egy VII. kerületi albérletbe. A komáromi nyelviskolai munkám miatt az ingázás megmaradt, csak annyi különbséggel, hogy nem minden nap, csak heti 3 alkalommal, s azóta a vonalon jár InterCity vonat is, ami egy picivel több, mint egy óra alatt ér be Komáromba a Keleti pályaudvarról.

Rengeteg olyan ismerősöm van, akik a fővárosban tanulnak/tanultak, s mindig kérdezik, hogy én mit szeretek Budapestben. Szerintük zajos, zsúfolt, koszos és rossz a levegője. Én ezt picit másképp látom. Tény, hogy van mocsok, tömeg, hajléktalanok és hiába tagadják egyesek nyomor is akad rendesen 1-1 városrészben. Ennek ellenére én szeretem. A fővárosi tömegközlekedés az egyik legjobban szervezett tömegközlekedés Európában. Itt nincs az, mint Komáromban, hogy este 6 után kimegy az ember az utcára és egy árva lélek nem jön vele szembe. Mindig van egy kis nyüzsi. Rengeteg lehetőség van kikapcsolódásra, és nem drága belépőjegyes helyekre kell gondolni. A Margitsziget, a Városliget, a Normafa mind olyan helyek, ahová ingyen el lehet menni és ki lehet kapcsolódni, de én például kimondottan szeretek a belváros utcáiban sétálni, s észrevenni minden apró kis érdekességeket az épületeken. Ezen kívül sokszor vannak ingyenes rendezvények is, amik közül nekem az egyik kedvencem a Civilek a Palotanegyedért Egyesület által szervezett Bródy piknik, ahol mindenkit ingyenes és színvonalas programokkal várnak.

Többször hallom azt is ismerőseimtől, hogy nagyon bátor vagyok este kimenni az utcákra, merthogy az nem biztonságos. Életem legjobb fotóit éjszaka szoktam csinálni. Budapest semennyire nem veszélyesebb, mint a vidéki kisebb-nagyobb városok. Bűnözők, idióták, rossz emberek mindenfelé vannak.

Összességében én kimondottan szeretek a fővárosban élni, hiszen itt minden elérhető. Akkor megyek bevásárolni amikor akarok, s a Keleti pályaudvarnál levő postának köszönhetően akár éjszaka is bármikor feladhatom a csekkeket. Minden városnak megvan a maga szépsége, csak meg kell találni őket.

Kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan gondoljátok ezt. Hol szerettek jobban lakni? Nagyvárosban, vagy csendesebb vidéki kisvárosban? Véleményeteket hagyjátok meg a cikk alatt egy kommentben. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s