Meghaltam, s újjászülettem

Sziasztok!

Remélem jól vagytok. Én piszok fáradt vagyok, mert tegnap esküvőt fotóztam, és 17 órán keresztül folyt a munka. De nem szeretnék panaszkodni, mert jól esett, hogy ez egy kicsit kimozdulhattam, gyakorolhattam az eredeti szakmámat és nem utolsó sorban a hangulat miatt is megérte már, mert az egész napot a kezdetektől fogva szétröhögtük. 🙂

Eredetileg nem ezt a témát szántam mára, de az eredeti tervem még várhat egy kicsit. Ez a cikk egy picit megint több elmélkedést fog tartalmazni, mint a többi. Történt nem is olyan régen, kb. múlt héten, hogy elbúcsúztattuk az alsós tanítónéninket. Erika néni 43 év után ment nyugdíjba és a meglepetés részeként megjelentek egykori tanítványok is.

Az én osztályomból sajnos csak négyen tudtak jelen lenni, mert a többieknek már szervezett programjaik voltak, vagy dolgoztak. Összegyűltünk, hát így négyen, s elmeséltük, hogy kivel mi történt, s persze előjöttek régi emlékek is. Régi emlékek, amikre nem biztos, hogy az ember akar emlékezni 10-15-20 év távlatából. A legtöbben az osztályból a nyolcadik osztály befejezte óta nem találkoztunk. Elvétve az utcán össze-összefutunk, ilyenkor köszönünk egymásnak, feltéve, ha megismerjük egymást. 😀

montázs 2

Rengeteget változtunk az évek alatt. Legtöbbünk dolgozik, többen megházasodtak és vannak olyanok is, akik már külföldön élik az életüket.

Most, hogy így négyen összegyűltünk, s beszélgettünk a többiek meglepődtek, hogy ők nem ilyennek emlékeznek rám, mint amilyen most vagyok. Csodálkoztak, hogy az egykori csendes, visszahúzódó és elnyomott énemből már szinte semmi sem vehető észre rajtam. Erre csak annyi volt a reakcióm, hogy akit ők ismertek az a személy meghalt, s hamvaimból újjá születtem, akár egy főnix madár. 😀 Őszintén szólva ez tényleg így van.

Az egykori Vollai Gergő úgy 2010 környékén meghalt. Eltemettem egykori személyiségem, s nem vagyok hajlandó feltámasztani soha többé. A szép emlékek megmaradnak a rosszakra pedig nem vagyok hajlandó emlékezni. Az új Vollai Gergő megtanulta, hogy mindenki egy önálló személyiség, de egyáltalán nem kötelező beállni a sorba, hogy a sablonemberek társaságát erősítsem. Elfogadtam magam. Úgy élem az életem, hogy jól érezzem magam, mind testileg, mind lelkileg. Már nem azon dolgozom, hogy elfogadtassam magam másokkal. Aki elfogad elfogad, aki nem, az meg nem.

Az új Vollai Gergő sokkal felszabadultabb, s sokkal közvetlenebb másokkal. Mindig próbálja először a pozitív dolgokat meglátni az életben, még ha katasztrofálisan is szar a helyzet.

Szóval kedves régi ismerőseim, ha sok-sok év után újra találkozunk és esetleg bemutatkoznék, akkor nem amiatt lenne, mert nem emlékeznék rátok, hanem mert ti emlékeztek rám másképp, mint amilyen most vagyok, s talán ez meglepő lehet nektek. 😉

És ugye nem csak belül, hanem kívül is rengeteget változtam. Talán az arcvonásaimból fel lehet még ismerni. 😀

Most megyek aludni, mert az esküvőzést még ki kell heverni. Legyen nagyon szép napotok. 😉

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s