Daily blog #38 – A nevem GERGŐ, és nem Gergely!

idegesvagyokSziasztok!

Életem során már rengetegszer előfordult, hogy Gergelynek szólítottak, vagy pedig ismerősök Gergely napon köszöntöttek fel. Tágabb családi körben, ismerősök közt, iskolában, de még hivatalokban is előfordult, hogy Gergelynek szólítottak. Sőt egyszer egy kicsit kínos szituáció is előfordult már emiatt, de azt majd lentebb mesélem el.

  1. január 28-án születtem egy keddi napon. Édesapám eredetileg a Viktor Walter nevet szánta nekem, de a szülész-nőgyógyász a kilencedik hónap végéig szüleimnek lány gyerek születését “jósolta”, így szinte el is vetették a fiú név ötletét. Majd amikor megszülettem, s jött az örömmel a nagy meglepetés is anyukám úgy döntött, hogy amiért ő szenvedett meg a terhességgel és a szüléssel, ezért legyen a nevem Gergő. Akkor még nem is gondolta, hogy mégis hogyan ki fog cseszni velem az életben. 😀

Na jó az előző mondatot nem kell komolyan venni, egy kis iróniával írtam, remélem szüleim nem veszik magukra. Szóval a Gergő keresztnév a Gergelyből önállósult valamikor a ’80-as években. Az én hivatalos nevem Vollai Gergő. Így vagyok anyakönyvezve, és a személyimbe is ez a név szerepel. A facebookon sem azért ez a név szerepel, mert a “becenevemet” használnám. Apropó becenevek. Nekem nincs becenevem, nem szoktak becézni, nem is szeretném. A nevem így is elég komolytalan, nem kell fokozni mindenfajta bugyutábbnál bugyutább becézgetésekkel. Bár van egy úgynevezett álnevem, az Ubul, annak a történetét egy korábbi cikkben írtam meg.

A legviccesebb az, hogy egy csomószor kioktató módon kapok megjegyzéseket a nevemre. Sokan még a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy a két név nem ugyanaz. Anno általános iskola felső tagozatában is több tanár Gergelynek szólított és volt rá példa, hogy hivatalos helyen szedték le a fejem. 2012-ben kellett megújítanom a személyi igazolványomat. Az ügyintéző hölgy miután megcsinálta azt a csodálatos fotót, ami az igazolványba került és leellenőrizte a kitöltött űrlapot pikírt hangon figyelmeztetett. Szerinte 20 évesen lehetnék annyira intelligens, hogy egy hivatalos okmányba nem a becenevemet írom és nem azt írom alá. Továbbá felvilágosított, hogy bár új szelek fúlnak és modern világot élünk, azért a hivatalos okmányokba még a hivatalos nevet kell megadni, s azt szignózni. Nem is kell mondanom, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, hogy mégis miről beszél. Majd rámutatott a nevemre, hogy Gergőt írtam, s nem Gergelyt. A vita egészen addig fajult, hogy az anyakönyvi kivonatomat kellett bemutatnom, amivel igazoltam, hogy mi a hivatalos nevem.

Normál esetben nem foglalkozom ezzel a dologgal, de ha folyamatosan azzal szembesül az ember, hogy nincsenek tisztába a nevével az egy idő után nagyon bosszantó tud lenni. A középiskolai történelemtanáromat Magdának hívják, és az osztálytársaim egyszer felköszöntötték Magdolna napon. Szépen burkoltan, de elküldte őket a p*csába és megjegyezte nekik, hogy előbb tanulják meg a nevét.

Szóval az internet mély bugyraiban, vagy akárhol megtaláltok, akkor ott a Gergő nem becenévként szerepel, hanem az a hivatalos nevem. Vollai Gergőnek hívnak.

Szép napot!

Reklámok

Daily blog #38 – A nevem GERGŐ, és nem Gergely!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Milyen vicces, hogy a mai világban a sok furcsa név közül pont a Gergő néven akadnak fenn, holott nem kifejezetten ritka. Ez az okmányirodás történet pedig valami elképesztő…
    Én a nevem (Klaudia) kapcsán leggyakrabban azt a kérdést kapom meg, hogy “C-vel, vagy K-val”? Persze mindezt jó esetben, mert egyébként simán leírják C-vel…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s